Minden, amit a poliészterről tudni érdemes

A poliészter sok arca
Maga a név is utalást ad: a poliészter egy szintetikus polimer, amely észter funkciós csoportokat tartalmaz. A természetes szálakkal ellentétben a poliészterek nem fordulnak elő a természetben; teljes egészében mesterségesen előállítottak, kémiai szintézissel állítják elő őket. Laboratóriumi eredetük ellenére nélkülözhetetlennek bizonyultak számos iparágban és a mindennapi életünkben.
A poliészter régiónként különböző kereskedelmi neveken ismert:
- Dacron (elsősorban az USA-ban)
- Terylene (Egyesült Királyság)
- Lavsan (Oroszország és posztszovjet országok)
- Elana vagy Torlen (Lengyelország)
- Trevira, Westan és sok más.
A poliészter jellemzői
A poliészter szálakat nagyfokú szakadás-, hajlítási és kopásállóság jellemzi. Emiatt az anyag hosszú ideig megőrzi „tiszta” és professzionális megjelenését, és gyakorlatilag gyűrődésmentes, szinte vasalást sem igényel. Ez az anyag jó fényállósággal (UV-sugarak) és kémiai tényezőkkel (gyenge savak és bázisok) szemben is büszkélkedhet.
A poliészterek biológiailag ellenállóak (gombákkal, penészgombákkal és molyokkal szemben), és nagyon alacsony vízfelvétellel rendelkeznek. Megfelelő feldolgozással azonban népszerű tisztítókendő anyaggá válhatnak. A híres mikroszálas kendők leggyakoribb változatukban 80% poliészterből és 20% poliamidból állnak.
Visszatérve az alacsony vízfelvétel kérdésére, van egy másik előnye is: a poliészterek foltállóak. A szennyeződés könnyen eltávolítható, az anyag alacsony hőmérsékleten is jól mosható és gyorsan szárad. Ez kiváló anyaggá teszi reklámsátrakhoz és egyéb kültéri, például kerti termékekhez.
Sajnos a poliészterek hajlamosak a statikus elektromosságra, ami ruházatban használva tönkreteheti a frizurát. A régebbi poliészter típusok nem biztosítanak megfelelő bőrszellőzést, és hajlamosak megtartani az izzadságszagot. Ezeket a hátrányokat a modern poliészterekben – az úgynevezett féligáteresztő membránokban – kiküszöbölték, amelyeket dzsekikben és sportruházatban használnak.
Hogyan készül a poliészter?
Nos, a poliészter nem megújuló kőolajból származik, ami hozzájárul az anyagot övező vitákhoz. Jogosak ezek az aggodalmak? Bizonyos mértékig igen. Azonban érdemes más tényeket is figyelembe venni. A poliészter újrahasznosítható, és az a tény, hogy egy anyag természetes, nem jelenti automatikusan azt, hogy „környezetbarát”. Például a pamuttermelés hatalmas mennyiségű növényvédő szert és vizet igényel, ami szintén jelentős negatív hatással van a bolygóra.
A poliészter három kémiai reakció egyikével keletkezik. Kezdetben pehely formájában keletkezik, amelyeket aztán megolvasztanak. Ez az eljárás olyan poliészter szálakat hoz létre, amelyek nyújthatók és meghatározott formákra alakíthatók.
Megjegyzendő, hogy a poliésztert nem csak szövetekhez használják. CD-k (a polikarbonátok szintén a poliészter családba tartoznak), PET-palackok, valamint különféle fóliák és fóliák gyártásához is használják.
A sikerhez vezető út?
A poliészter előállításával kapcsolatos munka már az 1930-as években megkezdődött. A PET – egyfajta hőre lágyuló polimer – szabadalmaztatása azonban csak 1941-ben, Manchesterben történt. Ez két brit vegyész, James Tennant Dickson és John Rex Whinfield tagadhatatlan sikere volt. Ezután a történelem nagyon gyorsan haladt előre, és hamarosan mind az amerikaiak, mind a szovjetek kifejlesztették saját verzióikat.
A poliészter az 1970-es években viharos sebességgel hódította meg a ruhaipart, a vasalást nem igénylő ingek trendjével együtt. A korszak divatjának alapvető elemévé vált. Ma is uralja a divatüzleteket, bár nem mindig örvend a legjobb hírnévnek. Bár olcsó és tartós, a légáteresztő képessége is hiányos lehet. A márkák mostanában újrahasznosított poliészter használatával javítják a nyilvános megítélését.
Azonban, ahogy korábban említettük, nem minden poliészter egyforma. A kiváló minőségű poliészter szálakat széles körben használják a professzionális sportruházatban. Speciális szerkezetük biztosítja a hőkényelmet és a nedvességelvezető tulajdonságokat, amelyeket a termikus fehérnemű és az alaprétegek használói nagyra értékelnek.
Poliészter a reklámozásban
Egy másik iparág, amely rendkívül kedveli a poliésztert, a reklámozás – különösen a nyomtatott reklámhordozók, mint például a sátrak, felfújható eszközök és rendezvénybútorok. A poliészter egyrészt biztosítja ezeknek a termékeknek a szükséges szilárdságát és tartósságát; másrészt kiváló minőségű, élénk nyomatokat tesz lehetővé. Leggyakrabban 200 g/m²-nél nagyobb súlyú poliésztert használnak ezekre a célokra. A reklámzászlókhoz jellemzően egy vékonyabb, körülbelül 100 g/m²-es poliésztert választanak.
A reklámeszközök funkcionális tulajdonságainak további fokozása érdekében a poliésztert gyakran kiegészítőleg impregnálják. Ez a bevonat növeli az anyag vízállóságát és foltállóságát, így még megbízhatóbbá teszi professzionális használatra.

